Szerencsés vagyok, hogy a saját utamat járhattam, a családtagjaim elfogadták, és tiszteletben tartották, amit kértem és mondtam, nem volt kérdés, “mit, mikor és hogyan”. Így aztán ezt a gyerekek is megtanulták, és most már ők is tudják, hogy “mit, mikor és hogyan”.

Tudásom egyik részét a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán szereztem, ahol 2004-ben diplomáztam dietetikusként. Tudásom másik részét, és meg merem kockáztatni, legalább annyira fontos részét, a három várandósságom alatt, és a gyerekekkel otthon töltött idők alatt tanultam.

Munkám során több területen is megfordultam, dolgoztam például bioboltban, idősek otthonában dietetikusként (több helyen is), de élelmezésvezetőként is tevékenykedtem. Láttam élelmezést kívülről és belülről, és csodálkoztam, hogyan lehet kihozni napi 200 Forintból tápláló, egészséges ételt. Rájöttem, sehogy. És ekkor arra is rájöttem, hogy nem ez az én utam.

Én nem a betegséget akarom elviselhetőbbé tenni diétával, hanem szeretném megmutatni az embereknek, hogyan tudják azt elkerülni.

A megelőzés az, amiben hiszek.

Nem tudom, hogy jó hír-e vagy sem, de ezt egészen kisgyermekkorban kell elkezdeni. Ezt az alapozást nagyjából 10 éves korig tudjuk megtenni, vagyis eddig van időnk az “építményünket” annyira megerősíteni, hogy a későbbiekben csak javítgatni kelljen, ha úgy látjuk, egy kicsit dölöngél.