Válogatós gyermek!

Nem egyszerű az élet, ha gyermekünk válogatós, ez már biztos. Nálunk sincs ez másként, ezért tudom miről beszélek Nóriba szinte mindent bele tudok tölteni, Kristófnál már közel sem ilyen egyszerű a dolog.

Álljon itt most egy-két tipp, ami nálunk bevált:

1. Vásároljatok együtt! Mutasd meg neki, mik kerülnek a kosárba, beszélgessetek róla. Mondd el neki, miből, mi fog majd készülni. Nagyon szeretik azt is, ha elmeséled, mi hogyan kerül az üzletbe. Megdöbbennél, ha tudnád, hány gyerek nincsen tisztában azzal, hogy a krumpli földben terem, vagy hogy a tej eredetileg nem dobozos…

2. Süssetek-főzzetek együtt! Az egyik legjobb közös időtöltés szerintem. A gyerekek szeretik a közös mókázást, és ezt a konyhában is lehet csinálni. Valamint -nem utolsó sorban- Neked sem lesz lelkiismeret furdalásod amiatt, hogy már “megint csak a konyhában állsz”. Keverhetik a lisztet, verhetik a tojást, mérhetnek a mérleggel, nyújthatják a tésztát, stb., stb., stb. Sokkal jobban ízlik az az étel, aminek az elkészítésében ők is részt vehettek, és türelmetlenül várják majd, hogy mikor készül már el az, amit ők csináltak. dacos

3. Egyszerre maximum kétféle ételt ajánlj föl. Egyébként javaslom is a kettőt. Így nem az a kérdés, hogy kéri-e, hanem, hogy melyiket? Ha ettől többet ajánlasz, akkor a bőség zavarában úgy dönt, hogy “hát ezt sem”, “ezt sem”, ezt meg “pláne nem”.

4. Fontos lenne, ha naponta legalább egyszer (és ez hétköznap általában a vacsora) együtt enne a család, mindenféle zavaró körülmény pl. TV nélkül. Tudod, csak úgy eszegetni, megbeszélni a nap fontosabb történéseit. Ez nem csak a családi harmóniát segíti elő, hanem így a gyermek az étkezésre és rád (és nem a tévére) figyel, jó hangulatúnak éli meg az étkezést, és erre a későbbiekben is emlékezni fog. Nem is gondolnánk, hogy ez milyen sokat számít.

Amit viszont, ha javasolhatom, semmiképpen ne tegyél:

1. Ne ígérd le a csillagokat is az égről, ha megeszi azt, amit elé raktál! Ne azért egye meg az ételt, mert jutalmat kap, hanem azért mert szeretné. Ez a későbbiekben nagyon fontos, mert ha nem így teszel, egy masszív zsarnokot fogsz kinevelni drága csemetédből, aki csak akkor hajlandó enni, ha ezért megjutalmazzák. Ez senkinek sem jó.

2. Ne zsarold azzal, hogy “ez, vagy az nem lesz, így vagy úgy”, ha nem eszi meg a vacsorát! Ez alól csak egy kivétel van: az édesség. “Sajnos drágám, tudod, az csak akkor jár, ha látom, hogy valóban jól laktál.” Ebben legyél nagyon következetes!

4. Ne süss-főzz külön neki! A legrosszabb, amit tehetsz, hogy állandóan a kívánságának megfelelően főzöl. Miért is enne meg mást, hiszen ha nem kéri, úgyis a kedvencét fogod főzni?

5. Nem javaslom az alábbi mondat használatát: “Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg…” Vagyis nem jelenti azt, hogy mindig mindent meg kell enni. Azért az fontos, hogy erősítsd benne, annyit szedjen a tányérra, amennyit valóban meg tud enni. Ha nem így teszel, büntetésnek fogja érezni az evést, és még inkább küzdeni kell majd vele.

És még egy jó tanács, így a végére: kérd meg, hogy kíméljen meg attól, hogy azt mondja nem szereti, ha meg sem kóstolta. Helyette kérd meg, hogy csak akkor mondjon véleményt, ha meg is kóstolta. Viszont! Az sem biztos, hogy jó megoldás, ha mindig mindent meg kell kóstolni. Gondolj ilyenkor arra az ételre, amit semmi szín alatt nem tudnál megkóstolni. Nekem egy ilyen van: a pacal. A küzdelem közepén mindig erre gondolok, és máris nem erősködöm, hogy “csak egy picit kóstolja meg”… Ha látod rajta, hogy a háta közepére nem kívánja azt, amit bele akarsz szuszakolni, akkor hagyd. Ilyenkor hiába is kóstolná meg, úgy is valóban csak egy falat lenne, de azt is csak undorral enné. Annak meg semmi értelme, igaz? Egyébként is változik az ízlésük. Biztosan te is tudnál olyat mondani, amit korábban meg nem ettél volna, most viszont szereted. Úgyhogy, türelem!